Horváth Gábor az oroszok ellen gyakorlatilag először játszott Juhász belső-védő társaként, és remekül megállta a helyét. Azon a poszton eddig Vanczák játszott, aki visszament eredeti helyére a balszélre, és láss csodát, rögtön gólt is szerzett.
A baloldali védő kiléte volt a legbonyolultabb Koeman alatt, Bodor nem az igazi, most is inkább támadófeladatokat kapott, Halmosi univerzálisan működött, de most hazajött, igaz, a Haladásban ő a totum-faktum. Gyepes jól mutatkozott be középső védőként is, de az utóbbi időben az ő formája is visszaesett.
Horváthé viszont a Fehérváréval együtt emelkedik az egekbe. A bajnokságot vezető fehérváriak bekkje már egy ideje a bő kerethez tartozik, de igazi lehetőséget csak most kapott, és egyelőre élt vele.
A németek és a hollandok ellen majd komolyan készülő és hajtó csatársztárok ellen is bizonyíthat, és megalapozhatja helyét Juhász, Bodnár és Vanczák mellett Koeman kezdőjében.
Nem gondolom ugyanakkor, hogy mindenképpen övé lenne a jövő. A még mindig nagyon fiatal Kádár azért csak kap lehetőséget a Newcastleben, és személy szerint én őt tartom a következő évek középhátvéd-reménységének, noha fejlődnie kell még, lehiggadnia, és ha beválogatnák, megtalálni a közös hangot az első számú védőnkkel, Juhásszal.
Tehetséges még Debreceni is, nem lenne baj, ha a Honvédnál erősebb csapatba kerülhetne.
Védőfronton alakul tehát a helyzet, és mintha a kérdőjelek a támadók mellé ékelődnének be. Persze csak a Nemzet Sanyija kiszolgálására.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.