Hollandia minden kétséget kizáróan a legjobban muzsikáló európai csapat, legalábbis az egész tornát figyelembe véve - eddig. Spanyolország és Portugália ugyanis próbálkozik, de ők ugye akár még ki is eshetnek. Az oranje okulva az EB-kudarcból ezúttal nem tartalékolt a harmadik meccsén, meg is lett a makulátlan teljesítmény, igaz, azért kaptak egy gólt. A játékkal kapcsolatban még lehetnek kifogások, de az eredményesség már megvan. Van Marwiijk messzire röpítheti ezt a csapatot. Robbentől pedig retteghetnek a nemlétező argentín jobbhátvédek.
Igencsak felemás tehát eddig az európaiak mérlege, többek között mostmár Dánia miatt is. A 2004 óta legalább három poszton is kicserélődő egyébként számomra nagyon szimpatikus csapat nem tudott mit kezdeni a Japán szabadrúgásokkal, így kipottyant. Az ő nevükhőz fűződik az egyik legtréfásabb találat, Simon Poulsen által Agger hátára fejelt és a kapuba vágódó labda még az említett Simont is mosolygásra késztette. Pedig ők kapták. Talán ha négy éve kijutottak volna.. de nem jutottak ki. Elkerülhetetlen lesz a generációváltás, Jörgensen, Tomasson, Grönkjaer, Jacobsen, Daniel Jensen sem fiatalodik már, de Christian Poulsen és Sörensen sem. Ha az újak felnőnek Bendtner mellé, látjuk még őket. Én szeretném.
Ahogyan örültem Rigobert Songnak is, aki végre beállt Kamerun csapatába. Igaz, hogy félórára, de ahogyan egy legenda sem, az övé sem félóráig tart. 1994 óta alapember volt a jó öreg Bahang, 1996 óta nem hagyott ki Afrika Kupa meccset, öt vébéje pedig azért nincs, mert négy éve ők se voltak kint. Jó tíz év áll még Eto'o előtt ha az ő szintjére akar kerülni, ha eljut oda valaha egyáltalán. Nem a játéktudásban, mert abban valóban fölötte van, de karizmában, lélekben, emberségben.. azért még nem írnám le Samuelt. Paul Le Guén a kritikák kereszttüzében volt a rossz értelemben megfejthetetlen játék miatt, részben jogosan. A Song família mellőzése, az érdekes taktikai húzások nem jöttek be, és egyenesen vezettek a kieséshez. Meg hát az afrikaiak még az európaiaknál is gyengébb szereplése, amit csak Ghána tud áttörni. Ha már Afrikában sem...?
Akkor talán Ázsiában, de Japánban biztosan. Szamurájék elintézték mindkét riválisukat (Hollandia külön dimenzió), így megérdemelten mentek tovább. A nyolcaddöntőben Paraguay ellen sem esélytelenek, aztán meg ki tudja. Mindenesetre a kreativitásban meglepően jó japánok találtak egy új vezért, aki ugyanolyan fiatal és szőke mint 1998-ban Nakata Hidetosi volt. Keiszuke Honda az. Le merem írni, a jövőben Ázsiától több várható mint Afrikától. Hogy jobban fejlődnek, az biztos. Lám, 1990 vagy éppen 1994 óta Afrika gyakorlatilag ugyanott tart, az ázsiaiak meg 2002-ben értek el először egyáltalán valamit. Allah útjai kifürkészhetetlenek.

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.