Elérkeztünk tehát a döntőhöz, amelyet két olyan csapat vívott, amelyik még sohasem volt világbajnok: Hollandia-Spanyolország. Ilyenre, mármint hogy elkerülhetetlen az új győztes avatása, 1978 óta nem volt példa. Érdekesség, hogy akkor is Hollandia volt az egyik résztvevő, és akkor is elbuktak, csak éppen Argentína ellen. A hollandok harmadjára végre nem a házigazdával találkoztak a döntőben, hanem az első ilyen jellegű vb-meccsét játszó Spanyolországgal. Egy biztos volt már a meccs előtt: akármi is lesz az eredmény, a hollandok lehagynak minket az éremtáblázaton, mert vagy meglesz a harmadik ezüstjük is, vagy végre bezsebelik az első aranyat.
A találkozót Howard Webb vezette, és szintén nem a futball miatt lett igazán emlékezetes. Érdekes, de a spanyolok egyetlen egyszer sem voltak képesek egy igazán jó találkozót lejátszani, gyakorlatilag végigküzdötték a tornát, de azt precízen és tökéletesre fejlesztve. Igaz, ez a döntőben nem csak az ő hibájuk volt, a hollandok Van Bommel és De Jong révén többször is bemutatkoztak, főleg Xabi Alonsonak és mellkasának, végül mégis Heitingát állították ki, 14 sárga lap mellett. A mindent eldöntő gólt a hosszabítás második félidejében Iniesta gyötörte be a már tíz emberrel küzdő hollandok kapujába, így Spanyolország megszerezte első világbajnoki címét, egyszerre az EB és a VB címvédője, és kétségtelenül a földkerekség legjobb csapatának mondható.
Be kell valljam, én a döntőben már a hollandoknak drukkoltam, és bár igazán sok bajom nincs a spanyolokkal, mégis azt kell hogy mondjam, hogy nem teljesen megérdemelten nyerték meg a címet. Nem tudták hozni azt a szintet, amit az EB-n megmutattak, Torresen érződött a sérülése, Xavi sem volt nagy formában, és egyáltalán az egész játékuk nem azt mutatta amit elvártak tőlük. Még így is jobbak voltak, mint a többiek 90-95%-a, de például a németek sokkal tetszetősebben és meggyőzőbben játszottak, aztán elhullottak valahogy, pont a spanyolok ellen. Nem azért mert lefocizták őket, hanem egy egálközeli meccsen. Az általános tudást tekintve nem akarom elvitatni a spanyolok címét, de ez akkor sem volt az igazi. A tornán 8 gólt szereztek, pont azt a mennyiséget amit a németek csak Argentína és Anglia ellen lőttek - utóbbi ellen legnagyobb bánatomra.
Világosan látszik viszont az európaiak fölénye: a legjobb Európán kívüli a meglepetéscsapat Uruguay lett a 4. helyével, mi pedig elmondhatjuk, hogy a VB előtt a 2. és a 3. helyezett takarított le minket a pályáról. Legalább ennyi.
Azt javaslom, ismerjük el a spanyolok felsőbbrendűségét ma a világ futballjában - ha más nem, amíg meg nem verjük őket.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.