Magyarország 2-1-re megverte Moldovát; egy nem könnyű, de jogos győzelem volt ez.
A csapat és a közönség Egervári által várt igazi egymásra találása az első félidőben jött el valamikor, amikor is egy moldáv a földön maradt, a tömeg pedig skandálta a földet rát. Király Gábor pedig a bíró és a gyúrók háta mögött, a kapuja előtt fekvő moldáv felé ásómozdulatokat téve tett eleget a közönség kívánságának. Mackónaci régen volt ilyen népszerű a B-közép köreiben. Az első félidőben ezt leszámítva végig ideges Király egyébként jól védett, volt pár lövés, amit fognia kellett.
Nem véletlenül idegeskedett a hálóőr, az első félidő borzalmasan gyenge volt, a moldávok simán vezethettek volna, az utolsó két-három percben vettük észre, hogy elkezdődött a találkozó. Aztán Egervári cserélt, behozta Szalait, és ez megfordította a meccset, mert végre nem Rudolfnak kellett lefejelgetnie a labdákat. A feljavuló csapat két átlövéssel megérdemelt előnyre tett szert, majd a moldávok is tudtak szépíteni, amit valljuk be, a meccs összképe alapján megérdemeltek.
A mieink legjobbja a nagyon nagyot játszó Koman Vladimir volt, aki gólja mellett hatalmas mezőnymunkát is végzett, és bár az U21 kiesett nélküle, de a felnőtteknél négy meccs alatt kijátszott magának még további ötvenet. 
Lázár is jól játszott, bár a gól egyértelműen az ő lelkén szárad, előbb elpasszolta a labdát, majd nem váltott ki időben. Juhász és Lipták hozta a feladtát, ezúttal Laczkó sem vallott szégyent, bár azért a moldávokkal is meggyűlt néha a baja. Robbenre nem is merek gondolni. A középpályán Elek rengeteget dolgozott, voltak jó megindulásai, labdaszerzései, bár a végére kicsit eltűnt, elfáradt. Ő se most írta le a jövőjét a válogatottban. Czvitkovics viszont nem igazán tudott élni a lehetőséggel, nem találta a helyét. Nem úgy Gera, aki kicsit hátrébbvonva is hozta a megszokott látványos becsúszásait, cseleit, és remekül fogta össze a csapatot. Dzsudzsáknak a befejezések nem jöttek össze, de hajtott, küzdött becsülettel, ezúttal nem lehetett azt mondani, hogy nem a klubja szintjét hozza. Koman mint írtam, a találkozó legjobbja volt. Rudolf az első félidőben semmit nem csinált, érett a cseréje. Végül megkapta társnak Szalait, és ahogy visszavonták, a gólszerzés is összejött neki. Azt a Szalait, aki a nézőtéren megkapta, az "ez jó, ez olyan mint a Sanyi" minősítést. Való igaz, rúgott, harapott, és lekötötte a védőket, sokat segítve ezzel a csapaton. A cserék közül ő bizonyult a legjobbnak. Vanczák beállítása Rudolf helyén kicsit érthetetlen volt, az öt védő nem tudott jól együtt mozogni, hiába toltunk feljebb a két szélsőt. Vadócz cseréje már csak időhúzó jellegű volt.
Az a 10 000 ember mindenesetre, akik kilátogattak, végre láthattak magyar győzelmet is az idén. A következő pedig jöhet San Marino ellen, egy hónap múlva.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.