Konföderációs Kupa
Címkék: usa spanyolország futball brazília dél afrika konföderációs kupa vuvuzela
2009-06-30 20:48
Az alábbi sorokban a labdarúgó-világbajnokság főpróbájának számító eseményt veszem górcső alá.
Annyi szempontot kellene figyelembe venni ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, hogy sikeresen vizsgázott-e Dél-Afrika, mint rendező, hogy ezt innen a messzi távolból meg sem lehet tenni. Ami a tévékészülékeken átjött, hogy szépek a stadionok, méltóak a nagy eseményhez és a közönség mégha sajátságos módon is, de jó hangulatot teremt a meccsek alatt. A vuvuzela sorsát kíváncsian várom… (meg lehet szokni, sőt meg is kell, mert aligha tiltják be)
A sportág rekláma az esemény. Mondhatjuk, hogy több szempontból is pozitív benyomást keltett a labdarúgás. A meccsek színvonala összességében megfelelt a kívánalmaknak, főleg a mezőny erősségét tekintve. Ismét bebizonyosodott, hogy a technikai elemek kompenzálhatóak fizikai és taktikai téren, bár a semleges nézők ezt nem mindig díjazzák. A játék kreatív oldala ad igazi szórakoztató élményt és nem az eredménycentrikusság, bár érthetően mindenki erre törekszik. A foci megmutatta sokoldalúságát.
A résztvevők elemzésére terelném a szót.
Új-Zéland az igazi fejtörést idéz elő a FIFA-nak. A csapat kilógott a mezőnyből, mégha ezt lelkesedése némiképp kompenzálta is. Remélhetőleg a csapat fejlődését szolgálják a tornán szerzett tapasztalatok.
Irak támadójátékáról nem tudok mit mondani, mert szinte nem is volt. Így hiába a szervezett fegyelmezett és jó védekezés, mert a győzelemhez gólt(gólokat) kell rúgni. Ha a játéknak ebben a részében képesek a javulásra, akkor meghatározóak lehetnek az ázsiai fociban.
Egyiptom számomra a rejtély, nyert helyzetből nem jutott tovább, ezt a tipikus afrikai mentalitásnak köszönheti vélhetően. (fegyelem és figyelemhiány)
Olaszország, a csalódás. Fiatalítani kellene, de nincs kivel. Totti és Del Piero játéka a csapatnak a tornán alkalmazott hadrendjében elengedhetetlen lenne. Fizikailag fásult volt a társaság, ezen kívül a kreativitás szikráját sem lehetett felfedezni. Lippi mester neve és az ország tradíció a sportban garanciát jelenthetnek arra, hogy van kiút a válságból, amely nem csak a válogatottat érinti.
Spanyolország. A spanyolok játszanak, ez a mai labdarúgásban nagy szó. A vb esélyesei. Bár, ha esetleg Xavi kidől, akkor nem működik olajozottan a gépezett, emellett balhátvéd posztján egy emberes a kínálat.
Dél-Afrika. Hát… Fejlődni kell, ha nem akarnak hazai pályán majd a csoportkör után búcsúzni. Egy-két név hiányzott a keretből, ki tudja miért(pl. McCarthy, Buckley, Zuma…) Erős kritikaként megemlítem, hogy önerőből nem hiszem, hogy vb résztvevők lennének. Helyzetük nem reménytelen, de aki látta a tornát, azt hiszem megért.
USA. A csapat „atlétikai” képességei félelmetesek. Dícséretet érdemelnek, de azért megemlíteném, hogy negatív mérleggel lettek ezüstérmesek… Van bennük kurázsi, de volt már jobb amerikai csapat(pl. a 2002-es negyeddöntős válogatott Reynával, Jonesszal, McBride-al és már akkor is Donovannel)
Brazília. Dunga fiai hozták az otthon elvárt eredmény, bár a joga bonito jelei elhalványodtak játékukban. Különös a taktikai hadrend (két szűrő egy brazil válogatottban a négy védő előtt…).
Új-Zéland az igazi fejtörést idéz elő a FIFA-nak. A csapat kilógott a mezőnyből, mégha ezt lelkesedése némiképp kompenzálta is. Remélhetőleg a csapat fejlődését szolgálják a tornán szerzett tapasztalatok.
Irak támadójátékáról nem tudok mit mondani, mert szinte nem is volt. Így hiába a szervezett fegyelmezett és jó védekezés, mert a győzelemhez gólt(gólokat) kell rúgni. Ha a játéknak ebben a részében képesek a javulásra, akkor meghatározóak lehetnek az ázsiai fociban.
Egyiptom számomra a rejtély, nyert helyzetből nem jutott tovább, ezt a tipikus afrikai mentalitásnak köszönheti vélhetően. (fegyelem és figyelemhiány)
Olaszország, a csalódás. Fiatalítani kellene, de nincs kivel. Totti és Del Piero játéka a csapatnak a tornán alkalmazott hadrendjében elengedhetetlen lenne. Fizikailag fásult volt a társaság, ezen kívül a kreativitás szikráját sem lehetett felfedezni. Lippi mester neve és az ország tradíció a sportban garanciát jelenthetnek arra, hogy van kiút a válságból, amely nem csak a válogatottat érinti.
Spanyolország. A spanyolok játszanak, ez a mai labdarúgásban nagy szó. A vb esélyesei. Bár, ha esetleg Xavi kidől, akkor nem működik olajozottan a gépezett, emellett balhátvéd posztján egy emberes a kínálat.
Dél-Afrika. Hát… Fejlődni kell, ha nem akarnak hazai pályán majd a csoportkör után búcsúzni. Egy-két név hiányzott a keretből, ki tudja miért(pl. McCarthy, Buckley, Zuma…) Erős kritikaként megemlítem, hogy önerőből nem hiszem, hogy vb résztvevők lennének. Helyzetük nem reménytelen, de aki látta a tornát, azt hiszem megért.
USA. A csapat „atlétikai” képességei félelmetesek. Dícséretet érdemelnek, de azért megemlíteném, hogy negatív mérleggel lettek ezüstérmesek… Van bennük kurázsi, de volt már jobb amerikai csapat(pl. a 2002-es negyeddöntős válogatott Reynával, Jonesszal, McBride-al és már akkor is Donovannel)
Brazília. Dunga fiai hozták az otthon elvárt eredmény, bár a joga bonito jelei elhalványodtak játékukban. Különös a taktikai hadrend (két szűrő egy brazil válogatottban a négy védő előtt…).
Összegezve: Jövőre vb, remélhetőleg a magyar csapat részvételével. Addig is mindenkinek van még tennivalója.
HoZ
HoZ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://loudwarriors.blog.hu/api/trackback/id/tr611218651
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.