Felezés alatt értsük most a gólok számát, hiszen 2-2 született itt is, ott is.
De míg a felnőttek 1-1-et játszottak az oroszok ellen emészthető játékkal, addig ifjoncaink 2-0-ra kikaptak Olaszországban, különösebb esély nélkül. Nyilván szerepet játszott ebben csatársorunk hiánya is - Németh és Simon -, de az olaszok könnyen érvényesítették fölényüket. Ettől még jobban állunk náluk, de be kell húzni mindhárom meccsünket a biztos üdvösséghez, kétszer Bosznia, egyszer Wales ellen.

A felnőttek valamivel biztatóbb képet mutattak, kiegyenlített csatát vívtak a legerősebb felállásukban, de nem a legjobb formájukban játszó oroszok ellen, a sztárok nem tudtak semmi sem hozzátenni a játékhoz, így Arsavin és Pavljucsenko sem. Vanczák szerezte a gólunkat, erre Biljaletgyinov válaszolt. A válogatott védekezésével nagy baj nem volt, érdekesség, hogy barátságos meccs ellenére Gyeniszovnak sikerült kiállítattnia magát.
Hiddink búcsúmeccse nem sikerült tehát valami fényesre, Koeman új korszaknyitánya pedig ha nem is aranytól fénylik, de mindenképpen jó alapnak mondható.
Érdekes volt a sok védő szerepeltetése, de hát Hajnal és Dárdai is nemrég épült fel, Dzsudzsák meg ugye nem egészséges. Ha pedig a csatáraink is betalálnak majd végre, lassan egy év után, akkor mindenki boldog lehet majd.

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.