Tovább folytatta az örökre emlékezetes negyeddöntők sorát az Argentína-Németország összecsapás. Senki nem várta volna, hogy a Multi-Nationalelf feltörölje a pályát az argentínokkal, mégis ez történt. Hiszen ez a dél-amerikaiak VB-je volt, mindenféle előzetes várakozásnak és statisztikának megfelelően. Brazília kiesése már folt volt ezen a teórián, de mindenki Maradona fiait mutogatta a táblákon mint a becsület megmentőit. Persze. A legújabbkori Müller, valamint az immár százados Klose, és a rengetegedik válogatott meccsén első gólját szerző Friedrich máshogy gondolta. Meg Schweinsteiger, aki akkor nem csinált bohócot az argentín védelem jobb oldalából, amikor nem akart. Meg Özil, aki úgy ível keresztbe, hogy nem Klose feje, hanem a lába a cél, és mégis bejön neki. A németek a VB egyik nagy esélyesivé nőtték ki magukat, és alighanem 1974 után újra a hollandok ellen dönthetik majd el a cím sorsát. Az Isteni pedig megszégyenülve, sírva, rendbontva távozott a stadionból, a lánya fogta vissza hogy ne tegyen rendet az őt 3,8 centiről fényképező és kinevető német szurkolók között. Ugyanakkor edzői kvalitásai kétségbe vonhatóak. Mert hogy a pszichológiai és motivációs tényezőkkel nem volt gond, az biztos. Nem véletlen, hogy a jobb oldal húzott bohócsipkát. Otamendi nem egy Javier Zanetti. Én ezt már a torna elején borítékoltam, és a blog sorain már fel is bontottam, hogy Isten keze mellényúlt. Hát, mellé. Messi pedig hazamehet, és törölgetheti az Aranylabdáját, és elgondolkodhat, hogy mikor lesz belőle Maradona. Nem az edző, a játékos. Két VB elment. Diego a másodikon már aranyat vihetett haza. Messi a világ legjobb játékosa. De nem minden idők legjobbja. Tehet még érte hogy az legyen.
Futballtörténelmet írt a Spanyolország-Paraguay meccs is. Nem feltétlenül azzal hogy Villa ezúttal Pedro egy és saját maga két kapufájából szerzett gólt, bár az sem mindennapi. Nem hiszem, hogy bármelyik világbajnokságon 11-es párbajtól függetlenül kihagytak volna egy-két perc alatt két 11-est a csapatok. Paraguay nyitott Oscar Cardozo hibájával, a fordulásból Villa terült el, Xabi Alonso pedig bevágta a büntetőt. Pique viszont befutott (csak úgy mint Cardozónál is hárman..), így újrarugatott a bíró. Alonso ezúttal kivédette a lövését Villarral, aki a kipattanóra lecsapó Fabregast az előző két esetnél is egyertelműbben tüntette el. Mégis szöglet jöhetett, ez már a sporttársaknak is sok volt. Elképesztő jelenetek voltak, de az amúgy nem különösebben szép vagy izgalmas meccs emiatt marad kitörölhetetlen. Nagyon helyesen. Végül az esélyesebb spanyolok csak továbbjutottak. Paraguay pedig örülhet, mert hiába nem nyertek VB-t, vetkőzik a legfelkapottabb női szurkolójuk. Asunción izgalmas napok elé néz.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.