2-0-ás vereséget szenvedett a magyar labdarúgó válogatott Stockholmban, a svédek mindkét gólját az ismeretlenség homályából előbukkanó Pontus Wernbloom szerezte, akinek a nevét így legalább egymillióval többen jegyzik már e sártekén.
Ibrahimovic tehát ezúttal közvetlenül nem okozta vesztünket, de néhány remekbeszabott átadással letette a névjegyét az irányítói poszton is, ahol ha nem is ragad meg, de egyáltalán nem vallott szégyent. A svédek erőben és gyorsaságban is felülmúltak minket.
A mieink egészen kellemes meglepetést okozva játszottak a szünetig, addig egy teljesen kiszámíthatatlan, iksz-közeli meccset hoztunk, lövésekkel, helyzetekkel, pár jó Koman passzal és Dzsudzsák megindulással, vagy Vadócz lövésével. A csapatok fordulása után a kocka is ezt tette, a svédek egyre inkább fölénk nőttek, alig adódott lehetőségünk, s végül két gólban realizálódott a különbség. Talán valamivel igazságosabb lett volna a 2-1, mint a múltkor, de hát azzal sem akkor, sem most sem mentünk volna semmire.
Bíztató volt Koman vagy Lázár teljesítménye, ugyanakkor a balhátvéd posztjára Laczkó sem a megfelelő megoldás. Dzsudzsák lecserélése kicsit érthetetlen volt, a helyére beállt Huszti sem váltotta meg a világot. Örvendetes volt viszont Egervári csere-politikája, amikor hátrányba kerültünk, Huszti után Priskin és Hajnal jött, tehát támadó játékosok, nem úgy, mint anno Koemannál, amikor a 85. percben még Szélesi került a pályára, ha már úgy ráültünk a 0-2-re.
Ami viszont nem változott, az az eredmény, lévén hogy megint kikaptunk Svédországban. Azt mondom, ha ezeket a találkozókat, ezt a selejtezősorozatot úgy kezeljük, mint felkészülést a 2014-es VB-re, akkor: láttunk biztató motívumokat, Koman és Elek jól játszott, Lázár sem vallott szégyent, és még több ifjonccal (főleg csatárokkal..) kiegészülve egészen ütőképes kis csapatunk lehet. Félő viszont, hogy még mindig a múltban élünk, úgy mint a svéd tévések, akik a jövő szövetségének vezérét, Orbán Viktort nem átallották Gyurcsány Ferencként aposztrofálni. Minden politikai felhang nélkül reméljük, hogy a most ezek után háborgó Gyurcsány helyett a futballkedvelő Orbán mellett ülő Csányi személye a biztosíték arra, hogy a csapat akarata a jövőben nem fog megtörni a 70. percek után.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.