Hozta a formáját a legnagyobb magyar rangadó.
Remek játék, vitatott bírói ítéletek, történelmi győzelem és vereség, valamint országraszóló balhé.
Történt, hogy 1-0-nál a játékvezető igen szigorúan, de nem jogtalanul kiálította Marek Heinzet, ezután a Fradi összeomlott, az Újpest pedig a sztárrá vált Simon Krisztián, Rajczi és Tisza vezérletével meg sem állt hatig.
Egy Újpest szurkoló szeme, mint amilyen az enyém, könnybe lábadt a gyönyörűségtől, és boldoságtól remegő hangon hívta fel hasonszőrű ismerőseit. Persze azt már a keze csinálta.
Az átlag fradista viszont inkább rombolási ösztöneit élte ki, ezt a Szusza Stadion vendégszektora, valamint az újpesti kassza egymillió forintja bánta, már ami csak a renoválást illeti. Furcsa belegondolni, hogy pár nappal azelőtt még azokon a székeken szurkolt az ember a válogatott-meccsen. Meg kell jegyezzem, a székek nem voltak túlságosan biztonságosan felszerelve, középerős kézmozdulatokkal már eredményesen feszegethette az ember.
Már-már legendásan eseménydúsra sikerült az idei Újpest-Fradi, még a pályán mérkőzés közben történtektől elvonatkoztatva is. A lilák tábora a stadionba be-nem-juttathatott pirotechnikai eszközökkel kétszer is füstködbe borították a pályát, amiért előbb állt a játék, majd nem lehetett rendesen elkezdeni a második félidőt. Ekkor Kovács Zoltán személyesen vonult az ultrák elé, de most nem gólt lőtt, hanem megpróbálta őket a pirotechnika használatáról lebeszélni. Szívmelengető és emberien szimpatikus volt ezután Kovács nyilatkozata, amelyben részben a saját késlekedésére hárította a felelősséget a lángokért, de mindezt az eleve kevés hangjából szinte mindent elvesztve tette, már-már sikongatva a riporternek. Öltönyben, nyakkendőben. Hatalmas alakítás volt.
Hasonlót próbált meg Prukner László a második mérkőzésmegszakítás alkalmával, amikor már több ülőhely volt a vendégszektor előtt, mint benne; elképzelhető, a Fradi-keménymag komolyan gondolta, hogy a pályáról nézik a meccset, mert az odavezető nézőtéri kaput is kitépték, a rendőrség felvonulása viszont véget vetett a páholy-akciónak. (Mondják, a Fradi szurkolói klubnak adott 500 jegy a hibás, amit az újpestiek az FTC-t megkerülve adtak ki, így juthattak be a rebellisek. Legközelebb majd jobban vigyáznak.)
Szóval Prukner karon ragadta Rósa Dénest, és zöld-fehér át nem festett, csak áthímzett sáljával kivonult a szurkolók elé párbeszédet kezdeményezni. 4-vagy 5-0-nál már nem igazán hallgattak rá. Prukner később elmondta, nem bánja, hogy 0-2-nél tíz emberrel nem állt be védekezni, mert egy Ferencváros ezt nem teheti meg. Így viszont történelmi vágóhídra vitte csapatát.
Mészöly Géza a meccs után úszott a boldogságban, és felvetette, hogy a 8-3 nevű stadionújságot nevezzék át 6-0-ra, és ez meg is történt, ismét csak korszakos nyomot hagyva a meccsnek.
Az MLSZ által mindkét fél részére 1-1 milliós büntetéssel honorált rendbontáson kívűl a mérkőzés szomorú-krónikájához tartozik az is, hogy 15-20 csapatba verődött fradista megkéselt egy 17 éves újpestit (amit még a kuruc.info is elítélt), aki szerencsére túlélte, nem úgy mint anno egy rendőr Olaszországban.
Üde színfolt volt Jimmy Jump megjelenése is, aki az Origónak már egy éve lenyilatkozta, hogy ellátogat majd a világ 20 legnagyobb városi rangadójának magyar képviselőjére, és az anarchista szabadság szimbóluma beváltotta ígéretét. Kubala Forever feliratú katalán zászlót lengetett, kezet fogott Csizmadiával, majd egyedüliként azon az estén gólt lőtt az Újpest kapujába, legalább egy éjszakára felhelyezve kishazánkat kontinensünk futballtérképére.
Arról nem is beszélve, hogy a napokban a BL-ben az Ajax-Milanon is a hazai szektor lángbaborulása miatt állt a játék. Európa, jövünk..!
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.