Nos, hiába a hazai pálya hangulatát kölcsönző remek szurkolósereg, kézilabda-válogatottunk utazhat is haza Ausztriából.
Három meccs elég volt a kieséshez, és ez bizony eléggé kellemetlen.
A franciák ellen még nem is volt semmi baj, jó játékkal értünk el döntetlent a favorit ellen, bár a győzelmet ott is sikerült kiengednünk a kezünkből. A spanyolok elleni vereséget is le lehetett nyelni, de a mutatott játék ott már bőven hagyott kivánnivalót maga után. Aztán jött tegnap a csehek elleni csúfos, megérdemelt vereség, és vége a tornának.
Csoknyai kapitány egyáltalán nem lehet elégedett.
Meg kell találnia annak az okait, hogy mitől égett le ennyire a csapat, föleg a csehek ellen. Bizonyára nem tett jót a Nagy László körüli herce-hurca, és főleg az nem, hogy Laci nem volt ott az EB-n.
De bizonyítania annak kell, aki a pályán van, és nem annak, aki a nézőtéren.
A pályán pedig a fő probléma egy vezér hiánya volt. Az ennek kikiáltott Eklemovics Nikola fájdalmasan formán kívűl játszott, és talán ha két gólt dobott összesen a három meccsen - csapatkapitányként. Így pedig nem lehet továbbjutni.
Az olimpia még nem úszott el, de nyilván nehéz lesz így kivívni a részvételt. Össze kell szednie magát mindenkinek a csapat körül, és megmutatni, hogy nem véletlenül kerültek bele a címeres mezbe.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

https://loudwarriors.blog.hu/api/trackback/id/tr881695854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ho Z 2010.01.24. 16:57:00

A csehek elleni kézilabda szégyenen minden érintett gondolkozzon el!

Ha már a csehek. Tegnap úgy mentem ki a Papp László Sportarénába, hogy legalább futsalban revánsot veszünk. Erre kikaptunk, úgy, hogy már négy góllal vezettünk, egy EB-n, ráadásul hazai pályán 7066 néző előtt, ebből kb 25 cseh szurkoló volt. A hatodik cseh gólnál egyből az "Ibrahimovic-sokk" játszódott le bennem. Hónapokon belül kétszer élőben átélni ezeket az érzéseket... Egy generáció élete nagy lehetőségét hagyta a semmibe foszlani. Bevallom, hogy már én is azt terveztem négy gólos vezetésnél, hogy ezekben a sorokban majd a magyar csapatot méltatom, annak győzelmét és társadalmi kihatásait elemzem. Megemlítem, hogy Karembeu 25 méterre volt tőlem, Kisteleki előttem sétált el, láttam Noszály Sándort a Jóban Rosszbanból ismert barátnőjével, Hevesi Tamást, Charliet. Sok kisgyerek látta, hogy mi történt. Vélhetően az apukák "kötőszavas szóösszetételeiből" és az arcokról leszűrték, hogy ez több, mint egy vereség. Persze az élet nem áll meg. Megint nem sikerült... Mikor fog? Kedvet fognak kapni így a kis srácok ahhoz, hogy versenyszerűen focizzanak, futsalozzanak? Csak remélni tudom. Egy álommal lett a labdarúgás szerető társadalom szegényebb. MIT HOZ A JÖVŐ??? A "MIÉRTEKRE" hol van a válasz? Aki látta, átélte, tudja miről beszélek, aki nem, az is gondolkozzon el.
süti beállítások módosítása