Rögtön az első csoportban megszületett a talán legnagyobb meglepetés, Franciaország búcsúja. Bár a kiesés már boritékolható volt a Mexikó elleni meccs után, sőt, ha azt nézzük, hogy a galloknak tulajdonképpen ki se kellett volna jutniuk, még kevésbé meglepő a dolog. Szegény kakaséknak nagyon nem úgy alakult, ahogyan azt előre eltervezték, így hát mehetnek haza szétrámolni még a szemétdombot is. Nem volt elég a szégyenletes teljesítmény; azok után, hogy Anelka elküldte a kurva anyjába Domenechet (aki egyébként most megint csúfosan lejáratta magát), még nagyobb lett a baj. Lemondott a csapatigazgató, Evra összeverekedett az erőnléti edzővel, Zidane akarta összeállítani a csapatot, Ribéry Gourcuffot szekírozta, hogy aztán a fiatalkorú kurváiról már ne is beszéljünk. Eredmény: Anelka hazazavarva, vereség Dél-Afrika ellen is, Henry hazarepült Sárközyhez, Evra meg a VB után kipakol. Ha Laurent Blanc rendet tud tenni, tényleg ő lesz Sir Alex utódja, már valamivel északabbra. A franciák már csak annak örülhetnek, hogy 2014-ben az 1994 ót húzódó tendencia alapján döntőt játszanak majd.
A házigazda Dél-Afrika az első olyan házigazda, amely nem élte túl a csoportkört. Ez kétes dicsőség, ugyanakkor nem sok szó érheti a csapat teljesítményét, hiszen kitettek magukért, egy gőzelem, egy döntetlen, egy vereség lett a mérlegük, és valóban sikerült karneválhangulatot varázsolniuk, legalábbis hazájukban. Hogy az ország mennyire egyesült ettől, az már más kérdés. Ha csak egy kicsit is segített ez, ám hát jó így. Attól még hiányzott Benny McCarthy.
Mexikó viszont továbbment, még úgy is, hogy az utolsó találkozón kikapott Uruguaytól. Ők a franciák legyőzésével alapozták meg nyolcaddöntős részvételüket, az már nem az ő szerencséjük, hogy ott Argentínát kapták. Blancónál továbbra sincs nagyobb játékos széles e Sombrero-földön. Még akkor sem, ha Rafael Marquez kétségkívül nagyon elegáns. Igazi Desperado.
Igencsak messzire juthat viszont, ha odafigyel, Uruguay csapata. Elhagyták a szalonremit, így Kassainak sem kellett lefújnia komolytalanság miatt a meccset Mexikó ellen. Agyondicsérik őket a támadósoruk, Forlán és Suárez miatt, de bár ők kétségkívűl jók, én inkább Diego Luganot és Fucilét emelném ki, Muslera kapussal egyetemben. Ne feledjük, az uruk még nem kaptak gólt. Dél-Korea nem tűnik a legnehezebb ellenfélnek, a negyeddöntőtől pedig a csillagos ég a határ..

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.