A meglehetősen hosszúra nyúlt nyári pihenőt követően ismét beindulunk, méghozzá a nyaralások miatti elmaradások pótlásával. Így utólag is itt a vébé végének az elemzése.

A Németország-Spanyolország elődöntőt az általános várakozásokkal szemben a spanyolok nyerték meg. Nem mintha nem lenne jó csapatuk, de a játékuk kétségkivül nem volt olyan meggyőző, mint a németeké. A legtöbben tehát a csikó-nationalelf győzelmét várták. A mérkőzést a mi Kassai Viktorunk vezette, és bár akadt néhány vitatható ítélete, jelentősen nem kedvezett egyik csapatnak sem, hátrányukra sem fújt, így végül mindenki elégedett lehetett vele.
A találkozó a várt szép futball helyett küzdelmes összecsapást hozott, a németek helyett inkább a spanyolok akarata érvényesült, akik ezen a VB-n nem voltak olyan igazán jók, de a németeket Puyol a második félidő hajrájában szerzett góljával megverték.
A polipnak mégiscsak igaza lett. Müller hiányát megérezték a németek, és így a négy évvel ezelőttihez hasonlóan a bronzmeccsre készülhettek. Eldőlt az is, hogy a holland-spanyol párosítás miatt mindenképpen új világbajnokot avat a futballvilág. Hogy kit, az ekkor még a jövő méhében rejtezett.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.