Grosics Gyula tegnap volt 84, Szepesi György ma 88 éves.
Köszöntsük együtt méltóan a két legendát, két olyan embert akinek a tanúságtétele pótolhatatlan az elmúlt 50 évről, az elmúlt rendszerekről, Magyarországról.
Ahogy egy általuk nem szerette rendszert támogattak mégis a sikereikkel, ahogy megpróbáltak érvényesülni saját határaikat feszegetve, ahogy '56-ban a rádióba ordított Szepesi, hogy itt vannak az oroszok, hogy a Párduc ma is ugrik, pedig az Évszázad Mérkőzésén Szepesi többször is "tigrisszerűnek" nevezte.
Mind a ketten itt vannak még közöttünk. Nem is olyan régen a Westendben láttam mindkettőjüket, amint egy Puskás-pavilonnál dedikáltak könyveket, vagy bármit a rajongóknak. Náluk sokkal fiatalabbak, még nálam is fiatalabbak álltak sorba, olyanok akik sohasem láthattak őket nemhogy játszani, de még fiatalnak sem. Ez a karizma. Ez az, ami áthat generációkon keresztül, és ez maga a történelem, ami elvarázsolja az embert.
Grosics-Buzányszky. Az első kettő lett az utolsó kettő. Meg a 12., az űző-hajtó kommentátor, a hang van még itt. Az Aranycsapat hangja. De ahogyan a rádió monopóliuma elmúlt a TV miatt, úgy tűnt le a mi futballcsodánk is.
Grosics ma Orbán beszédét hallgatta a Millenárison. Örüljünk, hogy megteheti. 

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.