Azok után, hogy Csányi Sándort kinevezték az MLSZ élére, amit sejteni lehetett, bekövetkezett: leváltották Erwin Koemant, a helyére pedig az eddig az ifjúsági csapatot vezető Egervári Sándor került.
Koemant én eddig védtem, hogy más sem csinálná jobban, de végülis a tavaszi eredmények fényében érthető a váltás, a választás pedig a lehető legalkamasabb hazai trénerre esett. Egervári érkezése egyben a fiatalok érkezését is jelenti; az ő helyét Róth Antal vette át, aki így visszatért korábbi sikereinek színhelyére.
Az új kapitány Gerával is kibékült, illetve ő nem volt összeveszve vele, de elérte, hogy a jelenlegi legjobb magyar játékos visszatérjen a válogatottba.
Koeman kapitánykodása alatt az eddigiekhez képest jól szerepeltünk a selejtezősorozatban, mégha ez helyezésben nem is, csak pontokban mutatkozott meg, és végre megvertünk egy kijutó ellenfelet is, Dániát, igaz már egy tét nélküli meccsen. Ugyanakkor pont azt veszítettük el, ami eddig jellemző volt ránk, hogy a barátságos meccseken meglepetésekre, győzelmekre is képesek vagyunk. Az utóbbi egy-két évben ez nem ment sem Izrael, sem Románia, sem Hollandia vagy Németország ellen.
Remélhetőleg a jövő válogatottját - elmondása szerint a 2014-es VB-re gyúrúnk - mostantól építő Egervárival visszatér ez is. De ha nem, csak kijutunk az EB-re - ám legyen.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.