Ausztrália nem sokkal a harmadik meccs vége előtt kettő darab gólra volt mindösszesen a továbbjutástól. Azok után hogy kaptak egy négyest a németektől az elején. Kiállították Kewellt és Cahillt is egyszer-egyszer, mégis majdnem sikerült. Annak ellenére, hogy nem képviseltek akkora játékerőt, mint négy éve, amikor Grosso hattyúrepülése kellett a kiejtésükhöz. Csak szépen sikerült a búcsú.
Azt pedig Szerbia bánta. Dejan Sztankovics a harmadik országával ezúttal nem tudott továbbjutni. Pedig többre hivatott társaság volt ez annál, mint amit most elért. Ivanovics, Vidics, Pantelics, Jovanovics, Sztankovics, mind európai szinten is jól csengő nevek (sőt, még egy Sztojkovics is volt, igaz, ezúttal a kapuban), a szintén nem fakezű Anticcsal a kispadon, mégis kiesés lett a vége. Nincs kizárva, hogy déli szomszédainknál komoly fejek fognak hullani. Nem ezt várták. Mindenesetre mulatságos volt a 16-oson belül szálló-kézilabdázó plávikat látni. Pirosban.
Ismét az egyetlen afrikai továbbjutónak tűnik Ghána, azzal a különbséggel, hogy míg négy évvel ezelőtt Brazília, most az Egyesült Államok várnak rájuk a nyolcaddöntőben, szóval meglehet a negyeddöntő is, sőt, még az elődöntő is a kellemesen könnyű ágnak köszönhetően. Erről viszont az angolok tehetnek, de ez van. Asamoah Gyan 11-eseket gyakorolni ment le Dél-Afrikába, Essien hiánya pedig egyelőre nem szembetűnő. Sokkal inkább az, hogy a tavalyi U-20-as bajnok csapat tagjai milyen markáns szerepet töltenek be a válogatottban. Vorsah, Jonathan Mensah, Ayew, Adiyah, mind ott voltak tavaly, ők verték meg Komanékat 3-2-re, most pedig jöhet az éles VB elődöntője. Csak éppen nem ellenünk.
Ballack alighanem az utolsó nagy Anglia-Németország-járól maradt le, illetve hát mivel nincs itt, mégse ez neki az utolsó. A németeknél játszó amúgy ghánai Jerome Boateng ghánai színekben játszó testvére, Kevin-Prince Boateng által lerúgott középpályás nélkül egyelőre még életben a németek, bár bőven elképzelhető, hogy a nyolcaddöntő lesz a végállomás, még akkor is, ha az eddigi egyetlen megingás a lengyel csatárduó bénázása, Klose kiállítása, és Podolski rontott büntetője után következett be. (Ez micsoda egy körmondat volt. Az elemzők között kisorsolunk egy pohár sört.) Sokat szoktam morogni a sok bevándorló miatt, de most még egészen elfogadható az arány a németek és a nem-németek között (a franciákat most hagyjuk). Nem rasszizmusról van szó, egyszerűen az lenne az igazi, ha tényleg mindenki a saját hazáját képviselné. Bár a tegnap a németeket továbblövő török származású Mesut Özil már Németországban született. Tetszik, nem tetszik, erre tart a világ. Mi pedig élünk benne, és élvezhetjük Özilék játékát. Mást nem is érdemes.

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.