Elérkeztünk a Loud Warriors blogjának 100. bejegyzéséhez.
Itt az ideje, hogy összegezzük a magunk mögött hagyott évet, és főleg a futballválogatott évét.
Jobb is, hogy nem rögtön a belga meccs után írtam, egy nappal később azért higgadtabban látja az ember az eseményeket.
Először tehát a legutóbbiról. Belgiumban - mint kiderült, szerencsére - egy olyan magyar válogatott játszott, amelyik se azelőtt, se soha többet ilyen formában nem fog felállni.
A középpályánk egy az egyben hiányzott Dzsudzsák kivételével, a többiek pedig semmit sem mutattak. Az összeszokatlanság, a rutin hiánya vezetett addig, hogy a csapat teljes csődőt mondott. Lehet okolni a bátortalan taktikát is, de most bármilyen taktika ezt az eredményt hozta volna.
Jó páran bizonyították, hogy a hiányzó klasszisok mögött nem rájuk kell számítani, hanem sokkal inkább a fiatalokra. Őket meg most nem tudtuk kipróbálni, így ez a találkozó teljesen pocsékba ment.
A rengeteg kiegészítő embernek nem volt kit kiegészítenie.
Király visszatérése örömteli, bár azt nem lehet mondani, hogy övé a jövő.
A védelmünk, és az egész csapat indiszponáltan játszott, és sajnos motiválatlanul.

Az egész évet tekintve összesen 3 győzelmet aratott a csapat, bár mindhármat világbajnoki selejtezőkön. Idénre pont az tűnt el, ami eddig jellemzett minket, hogy barátságos meccseken értünk el kiugró eredményeket. Ehelyett legyőztük idegenben Dániát, még ha fölöslegesen is.

A keretbe többen is visszatértek még idén is, bár a jövő egyértelműen a fiataloké, velük kiegészítve kell elképzelni az EB-selejtezőket.
Játékban valahol mégiscsak fejlődtünk, és ahhoz képest, hogy milyen erős csoportba kerültünk, annyira azért nem voltunk leamardva. Főleg az eddigiekhez képest.
Koeman lehet, hogy többször is vétett hibákat, de nem kell még őt kikezdeni, hagyjunk időt neki. Végre van egy kapitányunk, aki két selejtezősorozatnak is nekivághat. Nem végzett ő anniyra rossz munkát, mégha ez a pozíciónkban egyáltalán nem is látszott meg.
Az idő még a kezére játszhat. Orbánnak sincs igaza, amikor a fejét követeli, mert íme, most ott voltak az itthoniak is a csapatban, és tessék mi lett az eredménye. Koeman pedig holland, nyilván otthon is kell lennie valamikor. Annyit meg van itt, hogy lássa, nem kell belefolynia az itteni közegbe.
A magyar edzőtársadalom mindig is kritizálta a külföldi szakembereket, hányhatna cigánykerekeket, az sem lenne elég.
Most nagyon úgy tűnhet, mintha én óriási Koeman fanatikus lennék, holott nem erről van szó. Csak szeretem az állandóságot, a nyugodt, konszolidált helyzeteket. Ami elvárható volt, azt eddig hozta a szövetségi kapitány. Csak azt tudom mondani, hogy hagyjunk neki időt a bizonyításra.
Az majd úgyis eldönti, hogy alkalmas-e a posztjára.
Jövőre is minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.