Egervári Sándor kihirdette az első két eb-selejtezőre a magyar válogatott keretét:

 A csapatban ezúttal is helyet kapott Koman és Elek, de most Lázár és Varga is felkerült az U21-ből - Egervári egyeztetett Róth Antallal, Némethre például odalent nagyobb szükség lehet -, valamint kerettag Bogdán Ádám is.
Szalai is megkapta a maga behívóját, a keret többi tagja pedig már az angolok ellen is készülhetett.
Az Európa-bajnokság selejtezőit szeptember 3-án kezdjük Svédországban, utána szeptember 7-én Újpesten fogadjuk Moldovát. Egy esetleges jó svédországi eredmény után borítékolható a teltház.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Anglia legjobbjai felülmúltak bennünket a Wembley-ben, magukat viszont sikerült alulmúlni- talán Gerrard kivételével-, ez az angol válogatott távolról sem olyan amilyennek lennie kellene. A magyar válogatott viszont állta a sarat, Egervári bemutatkozó meccse tulajdonképpen az eredményt leszámítva jól sikerült. Király több bravúrt is bemutatott, de a második gólnál lehetett volna határozottabb. Vanczák szélre tolása nem volt a legjobb öltet, de a helyén játszó Lipták csapatunk egyik legjobbja volt. A középpályán egy-egy félidőt kapott Koman, Huszti, Dzsudzsák és Hajnal, mellettük Elek is jó benyomást tett. Gera az általa kiharcolt két helyzetből egyet gólra váltott; most tekintsünk el attól, hogy a labda alighanem úgy nyolcvan százaléknyira volt bent, ami pedig nem száz. Az angolok mindenesetre nem reklamáltak, inkább elkezdtek egy kicsit focizni, főleg Gerrard aki kettő lőtt, az elsőt kivételesen szépen. Az angol lapok csak őt látták jobbnak Geránál. A francia(s mégis!) bíró szerint öngólt vétő Jagielka sem vesztette el a humorát: örül, hiszen mindig is gólt szeretett volna szerezni a Wembley-ben. Capello viszont eltüntette a meccset a címlapokról: Beckham szerinte nem való a jövő válogatottjába, és maximum egy búcsúmeccset tartogat neki.
A mieinket ez persze nem érdekli annyira, inkább örülhetünk a bíztató tapasztalatoknak: Lipták egész jó középen Juhász mellett, Elek sem rossz, Gera visszatért, Rudolf pedig ha megtanul nem elcsúszni ziccerben illetve játékba lendül, megállhatja a helyét újolag kieszelt posztján. Nem kellett volna sok a csodához, amihez a mieink szervezettsége mellett az angolok bénázása is kellett volna, de végül bejött a papírforma. Ha jól emlékszem Juhász (vagy Lipták) nyilatkozta, hogy igen-igen, nem voltak a legjobbak az angolok, de ennél a svédek sem fognak jobban játszani - és igaza van. Ha Egervári két nap helyett egy-két hetet eltölthet a csapattal, a szélsővédőink pedig kiimádkozzák a svédektől Walcottot (talán menni fog), akkor ismét lehet keresnivalónk Svédországban. Itt az ideje hogy végre újra találjunk valamit.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

U21-es válogatottunk egy NB1-es színvonalú szenvedős mérkőzésen végül csak sima győzelmet aratott, ami két dolgot jelent.
1. Játékban rengeteget kell javulnunk, mert az olimpiáig nem Bosznia lesz a legerősebb ellenfél
2. Jó csapatunk van, hiszen a jó, és mentálisan erős csapatok ismérve az, hogy a gyengébb meccseiket is behúzzák. Erre például a felnőttek nem igazán képesek.
Sokat köszönhetünk megint annak a Németh Krisztiánnak, akinek tulajdonképpen két értelmes megmozdulása nem volt, azzal az egyetlen eggyel mégis eldöntötte a mérkőzést. Ez pedig a nagy klasszisok ismérve, amivé Németh is válhat egy kis szerencsével, meg kevesebb sérüléssel. A második gólunkat ugyan Gosztonyi lőtte, de nyugodtan behúzhatunk egy strigulát a bosnyák kapus neve mellé.
Jó benyomást tett a végre újra beválogatott Vass Ádám, Farkas beállása pedig óriási lendületet adott a csapatnak. Róth Antal eleddig mintegy két napot töltött a csapattal, ami meglehetősen kevés. A hátralevő két hazai meccs előtt viszont több ideje lesz csiszolni az elképzelésein, és szeptember 4-én Fehérváron Wales, illetve 7-én az Albert Stadionban Bosznia ellen remélhetőleg már a játék is tetszeni fog a közönségnek, nem csak az eredmény. Azzal mindenesetre mindenki maximálisan elégedett. Nincs messze az EB-ért zajló párosmeccsek kivívása, a sorsunk a saját kezünkben van.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A kezdőcsapatok:
Király Gábor – Szélesi Zoltán, Juhász Roland, Lipták Zoltán, Vanczák Vilmos – Dzsudzsák Balázs, Vadócz Krisztián, Elek Ákos, Huszti Szabolcs – Gera Zoltán, Rudolf Gergely.

Hart - G. Johnson, Dawson, Terry, A. Cole - Milner, Barry, Lampard, Gerrard - Rooney, Zamora. 

A csapatból jól látszik, hogy újoncot avatunk, méghozzá Lipták Zoltán személyében, de Elek is csak másodszor válogatott. Hajnal az, aki talán egyedül igazán hiányzik a kezdőből, legalábbis a keret alapján.
Az angoloknál Dawson és Zamora az újonc, a többség maradt a vébéről.
Az angolok abszolút szkeptikusak a csapattal kapcsolatban, azt várják, hogy Gera majd most szépen lefocizza Gerrardot. Azért ne legyenek kétségeink, a találkozó esélyesei az angolok.
A mérkőzést a Sport 1 21.00-tól élőben közvetíti.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Íme a mieink kerete Anglia ellen:

Több meglepetést is tartalmaz Egervári kerete, ilyen Vermes, Lipták, Komlósi beválogatása, Torghelle és Tőzsér kihagyása. Gera visszatér, ahogyan Czvitkovics is, csak ő négy év után. Buzsáky megsérült, helyett került be Laczkó. A fiatalok közül egyedül Koman került be ezúttal, köszönhetően a kicsik Bosznia elleni selejtezőjének.
Ez a keret még nem az a keret, ami a selejtezőkön vagy a jövőben az igazi lehet, főleg a védelemben sok az érdekes arc.
Íme, az én szövetségi kapitánykodásom, nem feltétlenül a szeretet, hanem egyéb szempontok alapján is:

Kapusok: Király, Fülöp, Gulácsi,.
Hátvédek: Bodnár, Juhász, Vanczák, Elek, Kádár, Debreceni, Korcsmár.
Középpályások: Gera, Hajnal, Dárdai, Huszti, Dzsudzsák, Koman, Gosztonyi, Vadócz.
Támadók: Torghelle, Németh, Rudolf, Priskin, Szalai.

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Az angolok kerete a mieink ellen a következő:

Fabio Capello eredetileg Fostert és Robinsont nevezte a kapusok közé, de Foster megsérült, csakúgy mint Darren Bent, Robinson pedig lemondta a válogatottságot, csakúgy, mint Wes Brown. Utóbbi kettő esetéből is látszik, hogy az angoloknál nincsen minden rendben, a VB-kudarc óta tart a morális válság a csapatban. Gibbs, Wilshere, és Zamora személyében újoncokat is avat majd Fabio. A Wembleyben nem fogynak a jegyek, alighanem negatív nézőcsúcs lesz ellenünk, alig(...) 60 000 ember fárad majd ki a nézőtérre a hajdani Aranycsapat utódai ellen.
A világbajnokságon égő csapatból lemondta már korábban Heskey és Carragher is, de a kezdőcsapat több tagja ellenünk is kezdő lesz - a közönség így őket fütyülheti ki, és nem az újakat. Gerrard azt mondta, ő is kifütyülné magát, míg Gera szerint nem lesz füttykoncert. Majd meghalljuk.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Egervári Sándor kinevezésével végetért Gera 10 hónapos önkéntes száműzetése; nem ilyen formában de én is úgy gondoltam, hogy Gera ősszel már visszatér, s lőn.
A válogatott régi, és immár új csapatkapitánya az új kapitánnyal való egyeztetést követően úgy döntött, hogy vállalja a szereplést a csapatban, a közvélemény, a szakma, és a csapat legmélyebb és legőszintébb elégedettségére. Az Egervári-féle csapat Gera köré fog épülni, ha lehet hinni a nyilatkozatoknak, így a visszatérés főszerepet is ruház a jelenkor legjobb magyar futballistájára.
Aki egyébként klubszinten sem lazsál, a Fulham színeiben felkészülési meccsen a Werder Bremen ellen a 61. percben beszállva negyed óra alatt lőtt hármat, 5-1-es győzelemhez segítve csapatát, mindezzel jelezve is, hogy nincsen rossz formában. A mérkőzés után a Sunderland, maga a Werder, illetve volt edzője, Roy Hodgson új csapatának, a Liverpoolnak a kivánságlistájára is felkerült. Mondani sem kell, utóbbi érdeklődése kisebbfajta csoda úgy magyar játékos iránt, hogy akár egyenesen a kezdőbe is vezethet az útja. Gera mindenesetre képes lehet erre, és miután 31 éves, sokkal később már nem lesz alkalma sztárcsapatban játszani, arról nem beszélve, hogy a Fulham is idén lát utoljára pénzt belőle. Ha az angolok ellen ismét villant valamit, akár el is adhatja magát.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A mieink kerete a sorsdöntő összecsapás előtt a következő:

Egervári Sándor után a nem kevésbé sikeres Róth Antal vette át a csapat irányítását, a Bosznia elleni selejtező sorsdöntő lehet az EB- majd olimpiai-szereplésre készülő csapatunk számára. A keretben végre ott van Vass Ádám, aki a felnőttekhez is beférne, viszont nincs ott Koman Vladimir, aki be is került a felnőttek közé. Németh, Gosztonyi, Gulácsi és a többiek azonban ott vannak, úgyhogy minden esélyünk megvan a győzelemre.
A várható kezdőcsapatok:

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Azok után, hogy Csányi Sándort kinevezték az MLSZ élére, amit sejteni lehetett, bekövetkezett: leváltották Erwin Koemant, a helyére pedig az eddig az ifjúsági csapatot vezető Egervári Sándor került.
Koemant én eddig védtem, hogy más sem csinálná jobban, de végülis a tavaszi eredmények fényében érthető a váltás, a választás pedig a lehető legalkamasabb hazai trénerre esett. Egervári érkezése egyben a fiatalok érkezését is jelenti; az ő helyét Róth Antal vette át, aki így visszatért korábbi sikereinek színhelyére.
Az új kapitány Gerával is kibékült, illetve ő nem volt összeveszve vele, de elérte, hogy a jelenlegi legjobb magyar játékos visszatérjen a válogatottba.
Koeman kapitánykodása alatt az eddigiekhez képest jól szerepeltünk a selejtezősorozatban, mégha ez helyezésben nem is, csak pontokban mutatkozott meg, és végre megvertünk egy kijutó ellenfelet is, Dániát, igaz már egy tét nélküli meccsen. Ugyanakkor pont azt veszítettük el, ami eddig jellemző volt ránk, hogy a barátságos meccseken meglepetésekre, győzelmekre is képesek vagyunk. Az utóbbi egy-két évben ez nem ment sem Izrael, sem Románia, sem Hollandia vagy Németország ellen.
Remélhetőleg a jövő válogatottját - elmondása szerint a 2014-es VB-re gyúrúnk - mostantól építő Egervárival visszatér ez is. De ha nem, csak kijutunk az EB-re - ám legyen.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Casillas (spanyol) – Maicon (brazil), Sergio Ramos (spanyol), Puyol (spanyol), Lahm (német) – Iniesta (spanyol), Xavi (spanyol), Schweinsteiger (német), Sneijder (holland) – Forlán (uruguayi), Villa (spanyol).

Ez volna a világbajnokság álomtizenegye. Hát, megint csak ezzel tudok jönni, de sok benne a spanyol. Ramos, Iniesta vagy Xavi helye is megkérdőjelezhető, mégis ott vannak, miközben a gólkirályi jutalmat megkapó Müller nincs. Ahogyan Robben sem, illetve az uruguayiak közül is csak a torna legjobbja, Forlán fért be, miközben én egy Diego Luganot vagy egy Godint el tudtam volna képzelni a védelemben, mondjuk Ramos helyett. Hogy Maicon miért van itt, megintcsak jó kérdés, de ez legyen a FIFA baja. Ahány ember, annyi álomcsapat.
Négy gólkirályt is sikerült avatni, Müller mellett Sneijder, Villa és Forlán is öt gólt szerzett, de mivel Müller több gólpaszt jegyzett, így övé lett a hivatalos díj. Persze a többeik ettől még gólkirályok maradnak.
A Fair Play díjat Spanyolország kapta, a legjobb játékos, ahogyan már említettem Forlán lett.
Jó esélye van az Aranylabda megszerzésére is, főleg az Atletico Madriddal elért EL-győzelem fényében. Ugyanakkor ott van Sneijder is a BL-győzelmével, illetve Villa a VB-címmel a zsebében. Nagy harc lesz az biztos. Szegény Lionel Messi átkozhatja Maradonát.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Elérkeztünk tehát a döntőhöz, amelyet két olyan csapat vívott, amelyik még sohasem volt világbajnok: Hollandia-Spanyolország. Ilyenre, mármint hogy elkerülhetetlen az új győztes avatása, 1978 óta nem volt példa. Érdekesség, hogy akkor is Hollandia volt az egyik résztvevő, és akkor is elbuktak, csak éppen Argentína ellen. A hollandok harmadjára végre nem a házigazdával találkoztak a döntőben, hanem az első ilyen jellegű vb-meccsét játszó Spanyolországgal. Egy biztos volt már a meccs előtt: akármi is lesz az eredmény, a hollandok lehagynak minket az éremtáblázaton, mert vagy meglesz a harmadik ezüstjük is, vagy végre bezsebelik az első aranyat.
A találkozót Howard Webb vezette, és szintén nem a futball miatt lett igazán emlékezetes. Érdekes, de a spanyolok egyetlen egyszer sem voltak képesek egy igazán jó találkozót lejátszani, gyakorlatilag végigküzdötték a tornát, de azt precízen és tökéletesre fejlesztve. Igaz, ez a döntőben nem csak az ő hibájuk volt, a hollandok Van Bommel és De Jong révén többször is bemutatkoztak, főleg Xabi Alonsonak és mellkasának, végül mégis Heitingát állították ki, 14 sárga lap mellett. A mindent eldöntő gólt a hosszabítás második félidejében Iniesta gyötörte be a már tíz emberrel küzdő hollandok kapujába, így Spanyolország megszerezte első világbajnoki címét, egyszerre az EB és a VB címvédője, és kétségtelenül a földkerekség legjobb csapatának mondható.
Be kell valljam, én a döntőben már a hollandoknak drukkoltam, és bár igazán sok bajom nincs a spanyolokkal, mégis azt kell hogy mondjam, hogy nem teljesen megérdemelten nyerték meg a címet. Nem tudták hozni azt a szintet, amit az EB-n megmutattak, Torresen érződött a sérülése, Xavi sem volt nagy formában, és egyáltalán az egész játékuk nem azt mutatta amit elvártak tőlük. Még így is jobbak voltak, mint a többiek 90-95%-a, de például a németek sokkal tetszetősebben és meggyőzőbben játszottak, aztán elhullottak valahogy, pont a spanyolok ellen. Nem azért mert lefocizták őket, hanem egy egálközeli meccsen. Az általános tudást tekintve nem akarom elvitatni a spanyolok címét, de ez akkor sem volt az igazi. A tornán 8 gólt szereztek, pont azt a mennyiséget amit a németek csak Argentína és Anglia ellen lőttek - utóbbi ellen legnagyobb bánatomra.
Világosan látszik viszont az európaiak fölénye: a legjobb Európán kívüli a meglepetéscsapat Uruguay lett a 4. helyével, mi pedig elmondhatjuk, hogy a VB előtt a 2. és a 3. helyezett takarított le minket a pályáról. Legalább ennyi.
Azt javaslom, ismerjük el a spanyolok felsőbbrendűségét ma a világ futballjában - ha más nem, amíg meg nem verjük őket.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Uruguay-Németország. Két korábbi többszörös világbajnok feszült egymásnak a dél-afrikai világbajnokság bronzérméért, miközben a döntőben egy volt világbajnok sem szerepelt.
A harmadik helyért való találkozókra mindig azt mondják, hogy fölöslegesek, mégis a kisdöntők szokták hozni a tornák legjobb meccseit. Két csalódottabb csapat, akik különösebb tét nélkül focizhatnak egy jót, és ha nyernek, még egy kis jutalmat is kapnak érte. A németek betegség miatt nem tudták csatasorba állítani Lahmot, Podolskit és azt a Klosét sem, aki így meg kellett hogy elégedjen 14 vb-góllal (egyelőre), miközben Gerd Müller német rekordját a 15 jelenti. Klose azt mondta, a 2012-es lengyel-ukrán ebéig még mindenképpen marad, szeretne otthon elbúcsúzni, ha már lengyel. A következő brazíliai világbajnokságon már aligha lesz ott, így az a 14 gól bármilyen kár, végleges maradhat. 
Az érem végül 3-2-vel a németeké lett, de Uruguay megint majdnem csodát tett, mint a hollandok ellen az elődöntőben, Forlán ezúttal az utolsó utáni percben a kapufát trafálta telibe szabadrúgásból. A torna legjobb játékosa talán megérdemelt volna egy ilyen slusszpoént. Így viszont Müllerék örülhettek, azzal a német csapattal, amelyik ha nem jön közbe semmi rendkívüli, négy év múlva akár ugyanígy is felállhat. Csak éppen négy évvel rutinosabban és összeszokottabban. Érik a brazil-német döntő?
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey 

A meglehetősen hosszúra nyúlt nyári pihenőt követően ismét beindulunk, méghozzá a nyaralások miatti elmaradások pótlásával. Így utólag is itt a vébé végének az elemzése.

A Németország-Spanyolország elődöntőt az általános várakozásokkal szemben a spanyolok nyerték meg. Nem mintha nem lenne jó csapatuk, de a játékuk kétségkivül nem volt olyan meggyőző, mint a németeké. A legtöbben tehát a csikó-nationalelf győzelmét várták. A mérkőzést a mi Kassai Viktorunk vezette, és bár akadt néhány vitatható ítélete, jelentősen nem kedvezett egyik csapatnak sem, hátrányukra sem fújt, így végül mindenki elégedett lehetett vele.
A találkozó a várt szép futball helyett küzdelmes összecsapást hozott, a németek helyett inkább a spanyolok akarata érvényesült, akik ezen a VB-n nem voltak olyan igazán jók, de a németeket Puyol a második félidő hajrájában szerzett góljával megverték.
A polipnak mégiscsak igaza lett. Müller hiányát megérezték a németek, és így a négy évvel ezelőttihez hasonlóan a bronzmeccsre készülhettek. Eldőlt az is, hogy a holland-spanyol párosítás miatt mindenképpen új világbajnokot avat a futballvilág. Hogy kit, az ekkor még a jövő méhében rejtezett.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Miközben zajlik a világbajnokság, kis hazánkban is csordogálnak az események. Egyrészt némi bizonytalanság után az olimpiai-bajnok MOB elnök Schmitt Pál lesz a kötársasági elnökünk. Másrészt talán kisebb, vagy hát sőt, lehet hogy inkább nagyobb horderejű kinevezés illetve megválasztás Csányi Sándoré. Ahogyan már tavasztól sejteni lehetett, ő volt a jelölt, s végül minden akadály elhárult a megválasztása elől. A milliárdos vállalkozóval egy kiterjedt kapcsolati hálózattal rendelkező tekintélyes pénzember került a szövetség élére, aki nem ígér azonnali feltámadást, sőt, azt sem veszi biztosra, hogy eredményeket ér el, de mindenképpen minden befolyását és a jellemét bevetve fogja kormányozni a honi labdarúgó-szövetség szekerét.
Erwin Koemant állítólag még sohasem látta személyesen, és jelentést illetve bemutatkozást vár majd tőle, a kapitány személyével és jövőbeni terveivel kapcsolatban. Miután Koeman élő szerződéssel rendelkezik, aligha kockáztatják meg a kirúgását, de mindenképpen a körmére néznek, és egy kis mogyorózás után szerintem folytathatja majd a munkáját. A munkáját, amit tulajdonképpen az ellen az Anglia ellen kell folytatnia, amely egyrészt jelentős átalakítások, balhék, és viták előtt áll, illetve amelyről kiderült, hogy a magyar válogatottal tulajdnoképpen egy szinten van. Legalábbis a németek elleni három gólos vereség ezt bizonyítja. Argentínánál meg még jobbak is vagyunk. Ha ez komolytalan is, Koemannak abban igaza van, hogy kicsit azért át kellene értékelni a VB előtti két súlyos vereségünket. Nyilván egyik sem pozitívum, de azért az látszik mostmár hogy kiktől kaptunk ki. Ettől még Koeman sokkal jobban kell hogy végezze a munkáját, ha nem akar kikerülni rövidúton Csányi bizalmából.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Remek elődöntőn vagyunk túl, a Hollandia-Uruguay találkozó az elmúlt 28 év leggólgazdagabb döntőért való párharcát hozta. A várakozásoknak megfelelően Hollandia jutott be a döntőbe, de Uruguay játékosai akármit is érnek el a kisdöntőben, már büszkén és hősként térhetnek haza. A dél-amerikaiak számára már ez is hatalmas siker, bár a következő tornákon aligha ismétlik meg ezt a szép szereplést. Abreu azért odaszólt Argentínának és Brazíliának, ilyen helyzetben majdnem kötelezőképpen, hogy azon a mintegy 200 ország nevét tartalmazó listán, amely azon nemzteket tartalmazza, akik cserélnének Uruguayjal, az argentínok és a brazilok neve bizony elég előkelő helyen szerepel. Forlán félig sérülten is bevarrt egy gólt, amit pedig az utolsó három-négy percben műveltek, már önmagában is csodálatra méltó volt. Ha mégis kiegyenlítettek volna, bizony nem biztos hogy Hollandiára teszek. 
De nem egyenlítettek ki, így igazán senkit sem ért meglepetés. Robben és Sneijder tovább röpíti góljaival az Oranjet, van Bronckhorst pedig csapatkapitányhoz méltóan bombázott egy hatalmasat a bal felsőbe. A hollandok döntős esélyei nem rosszak, nagyjából fele-fele arányban oszthatóak az oddsok akár a német, akár a spanyol csapatot kapják. Ma este Kassai Viktor játékvezetése mellett eldől. A németek forma alapján esélyesebbek, de Torres bármikor megtáltosodhat. Bár ez az idény nem ezt igazolja.
1974 és 1978 után tehát a harmadik döntőjüket játsszák, és mindenképpen megelőzik a magyarokat a statisztika valamelyik szintjén. Vagy elkönyvelhetik a harmadik vesztes döntőjüket is (nekünk marad kettő), vagy megszerzik első címüket, a mi nullánkkal szemben. Én inkább az utóbbinak szorítok.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Közelednek az elődöntők. Mindenkit mindenféle babonák és hülyeségek tartanak lázban, vagy éppen megoldani való problémák kínoznak.
Kezdjük mindjárt a legkomolyabbal. Lahm nyilatkozott, mint német csapatkapitány, és kijelentette, hogy a VB után is az kíván maradni, mint neki bizonyos Ballack. Bizonyos Ballack viszont fogta a sátorfáját, és az argentínok elleni mosolygós arca helyett elviharzott haza az első géppel. A németeknél áll a bál, bár Bierhoff próbál mindent elsimítani, és igazából a konfliktus nem a csapaton belül van, a társak kiálltak Lahm mellett. Ballack pedig ugye már otthon van. Otthon, ahol Hannoverben egy német agyonlőtt két olaszt egy kocsmában, miután összevesztek a két válogatott Mundialon nyújtott "ki a jobb" teljesítményével kapcsolatban. Morbid sejtés, de alighanem a németnek volt igaza..
Bár lehet, hogy a németek sem örülhetnek sokáig. Az EB alatt 2008-ban 80%-os teljesíménnyel jósoló Paul polip Oberhausenben ezúttal a spanyol zászlóra telepedett le a vizében, ami ugye hispán sikert jelent. A VB alatt még nem hibázott, Szerbia győzelmét is megjósolta. Az EB alatti tévedése viszont pont a spanyol-német döntőn következett be..
Most pedig pontosan Németország-Spanyolország következik, méghozzá magyar játékvezetői hármassal. Kassai Viktor, Vámos Tibor és Erős Gábor számára ez a negyedik, és egyben utolsó feladat a világbajnokságon, amivel már így is nem várt magasságokba emelkedtek, és remélhetőleg ez csak a kezdet, Kassainak lesz még vébéje. Négy találkozót mindig csak a legjobbak vezethetnek, és ha megnézzük, kiket zavartak már haza, ismét alkohol nélkül hízhat a májunk. A vérmesebbek már döntőt vártak, én magam bronzmeccset gondoltam volna, de erre sem lehet semmiféle panasz. Bár olyan elégedett lenne vele minden magyar csapat ősztől mint most a FIFA. Bízzunk benne.
Mint ahogy bízik abban is mind a négy válogatott, hogy Sir Mick Jagger nem bukkan fel a lelátón az ő sáljukat viselve. Mr. Rolling Stone Bill Clinton mellet izgult az USA-ért - az Usa kiesett. Anglia sálját, hazájáét viselte és buzdított - Anglia kiesett. Nem baj, szólt Jagger, fia félig brazil, van még kinek szurkolni. Brazília fogadta szurkolói közé tehát - Brazília kiesett. Maradt még dél-amerikai, sóhajtott Mick, Maradonát szereti - Argentína kiesett. Arról nem tudni, hogy Kieth Richards mit szól ehhez, de hogy mosolyog Jack Daniels mögött, az biztos. Jagger pedig tovább járja a sálárusokat..
Még annyit, hogy amennyire Dél-Amerika vébéje volt ez, és voltak öten a 16 és négyen a 8 között, miközben ugyanitt csak 6 és 3 európai volt - na hát, ebből lett az hogy a selejtezők alaőján ötödik számú Uruguay és a három európai van a négy között. Csak Uruguay győzelme nem bontana statisztikát, de ez a legkevésbé valószínű. Magam holland-német döntőt várok. Lám, kiktől kaptunk ki.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Tovább folytatta az örökre emlékezetes negyeddöntők sorát az Argentína-Németország összecsapás. Senki nem várta volna, hogy a Multi-Nationalelf feltörölje a pályát az argentínokkal, mégis ez történt. Hiszen ez a dél-amerikaiak VB-je volt, mindenféle előzetes várakozásnak és statisztikának megfelelően. Brazília kiesése már folt volt ezen a teórián, de mindenki Maradona fiait mutogatta a táblákon mint a becsület megmentőit. Persze. A legújabbkori Müller, valamint az immár százados Klose, és a rengetegedik válogatott meccsén első gólját szerző Friedrich máshogy gondolta. Meg Schweinsteiger, aki akkor nem csinált bohócot az argentín védelem jobb oldalából, amikor nem akart. Meg Özil, aki úgy ível keresztbe, hogy nem Klose feje, hanem a lába a cél, és mégis bejön neki. A németek a VB egyik nagy esélyesivé nőtték ki magukat, és alighanem 1974 után újra a hollandok ellen dönthetik majd el a cím sorsát. Az Isteni pedig megszégyenülve, sírva, rendbontva távozott a stadionból, a lánya fogta vissza hogy ne tegyen rendet az őt 3,8 centiről fényképező és kinevető német szurkolók között. Ugyanakkor edzői kvalitásai kétségbe vonhatóak. Mert hogy a pszichológiai és motivációs tényezőkkel nem volt gond, az biztos. Nem véletlen, hogy a jobb oldal húzott bohócsipkát. Otamendi nem egy Javier Zanetti. Én ezt már a torna elején borítékoltam, és a blog sorain már fel is bontottam, hogy Isten keze mellényúlt. Hát, mellé. Messi pedig hazamehet, és törölgetheti az Aranylabdáját, és elgondolkodhat, hogy mikor lesz belőle Maradona. Nem az edző, a játékos. Két VB elment. Diego a másodikon már aranyat vihetett haza. Messi a világ legjobb játékosa. De nem minden idők legjobbja. Tehet még érte hogy az legyen.
Futballtörténelmet írt a Spanyolország-Paraguay meccs is. Nem feltétlenül azzal hogy Villa ezúttal Pedro egy és saját maga két kapufájából szerzett gólt, bár az sem mindennapi. Nem hiszem, hogy bármelyik világbajnokságon 11-es párbajtól függetlenül kihagytak volna egy-két perc alatt két 11-est a csapatok. Paraguay nyitott Oscar Cardozo hibájával, a fordulásból Villa terült el, Xabi Alonso pedig bevágta a büntetőt. Pique viszont befutott (csak úgy mint Cardozónál is hárman..), így újrarugatott a bíró. Alonso ezúttal kivédette a lövését Villarral, aki a kipattanóra lecsapó Fabregast az előző két esetnél is egyertelműbben tüntette el. Mégis szöglet jöhetett, ez már a sporttársaknak is sok volt. Elképesztő jelenetek voltak, de az amúgy nem különösebben szép vagy izgalmas meccs emiatt marad kitörölhetetlen. Nagyon helyesen. Végül az esélyesebb spanyolok csak továbbjutottak. Paraguay pedig örülhet, mert hiába nem nyertek VB-t, vetkőzik a legfelkapottabb női szurkolójuk. Asunción izgalmas napok elé néz.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A világbajnokság négy negyeddöntője talán a négy legjobb mérkőzés volt az egész világbajnokságon. Brazília-Hollandia ellen próbált meg továbblépni céljai felé, de az első félidő kényelme és magabiztossága után Felipe Melo előbb öngólt fejelt (végül Sneijdernek adták..), majd beletalpalt Robbenbe, így kiállították. A fellelkesült nagyon jó hollandok ezután szintén Sneijder révén megszerezték a győzelmet is, így 1998 után ismét a négy közé kerültek, és Uruguay ellen minden esélyük megvan arra, hogy 1978 után a döntőbe is bejussanak. A brazilok csak maguknak köszönhetik a kiesést, elszórakozták a meccset. Dunga csapata célfutballt játszott, de Kaká sérüléseit és rossz formáját nem bírták el, Ronaldinhoék hiánya pedig ha nem is volt olyan jelentős, de végül csak számított, ha másnem a változtatási lehetőség hiányának a terén. Mindennek ellenére továbmehettek volna Hollandia ellen. Nem tették. Dunga pedig mehet.
Egész Afrika állt a Fekete Csillagok mögött az Uruguay-Ghána találkozón. Meg is szerezték a vezetést, a lehető legjobbkor, másodpercekkel a szünet előtt az Interes Muntari révén. Uruguay az összeomlás helyett viszont az egyenlítést választotta, Forlán tekert a kapuba. Jöhetett a hosszabítás, aztán Afrika drámája, és Suárez apoteózisa. Történt, hogy a 120. percben a jobb oldalról ívelt szabadrúgást Ghána a 16-oson belülre, ahol a labdát megcsusztatták a kapu előtt (amúgy lesen..) álló Appiahhoz, aki tüzelt, Suárezben elakadt a labda, a kipattanót visszafejelték, az egyensúlyát kereső Suárez pedig kézzel ütötte azt ki - saját szempontjából végtelenül helyesen, hiszen a 120. percben ezt kell tenni. Kiállítása már nem oszt, nem szoroz, a 11-est pedig akár még ki is hagyhatják, míg hogyha elugrik vagy elveszi a kezét, biztos a gól. Nem véletlenül jegyezte meg Stekelenburg, hogy Suárez a torna legjobb kapusa. Asamoah Gyan állt a labda mögé, és a Suárez-féle geometriának megfelelően a felsőlécet találta telibe. Ghána lelkiválságban, Muslera véd (bár Gyan nem ront másodszor is, mint anno a legendás Frank de Boer), Abreu alápörget, Uruguay 1970 után a négy között, Afrika megint búcsúzik a negyeddöntőben. Ennyire egyszerű.

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A nyolcadddöntők második felének eseményei már kisebb viszhangott keltettek, mint az az első négy találkozó. A Brazília-Chile meccsen a brazilok 1998 után ismét három gólos különbséggel búcsúztatták Chilét a nyolcaddöntőben, és vetették tovább magukat, egészen a Hollandia-Szlovákia találkozó győztesének karmaiba, amely végül Hollandia lett. A hollandoknál bevetették az új csodafegyvert, Robbent, a szlovákok pedig egyáltalán nem vallottak szégyent, Vittek négy gólja külön dicséretre méltó.
A Paraguay-Japán mérkőzés alighanem a VB legrosszabb meccsének címére is joggal pályázhat, és külön növeli esélyeit, hogy 120 percig tartott a borzalom. A betonbunker Paraguay és a latinos Japán csatályából végül Komano rontott 11-esét követően a dél-amerikaik mentek tovább, első tizenegyepárbaj-győztesként ezen a VB-n.
Végül a talán legszebb játékkal kecsegtető nyolcaddöntőn Európa bajnoka csatázott a trónkövetelőkkel, Spanyolország-Portugália párosításban. Fernando Torres és Cristiano Ronaldo továbbra is szenvedett, nem úgy az első számú sztárrá és gólkirály-várományossá előlépő David Villa, aki eldöntötte a találkozót. CR7 újabb csalódástkeltő világeseményen van túl, é snem tudja alátámasztani a pályán, hogy mire fel rá ez a médiacirkusz. Bár, legyen csak ő boldog azzal. A többiek meg fociznak tovább.

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Engedtessék meg, hogy mindenekelőtt egy kicsit magunkat ünnepeljük. Túl vagyunk a 10 000. látogatásunkon, ráadásul ez a blog történetének 200. bejegyzése. Magunkat ünnepeljük, hiszen ez a bejegyzés nem másról, mint a magyar Kassai Viktorról szól, aki, nem elkiabálva, az egyik legjobb teljesítményt nyújtja a VB-n.
Kassait itthon nemegyszer méltán szidják, de amit a világbajnokságon véghez visz, az mindenképpen elismerésre méltó. Főleg úgy, hogy amúgy a torna egyik nagy kérdése a játékvezetők ténykedése. Viktorunk pedig hibátlan.
Na, mondjuk ez nem igaz. A Brazília-Észak-Korea találkozón elnézett egy szögletet, az egyébként a vártnál kevésbé békésebb Mexikó-Uruguay találkozón pedig talán még egy kezesés is a lelkén szárad. Még ilyet. Nem véltetlen, hogy megkapta az USA-Ghána nyolcaddöntőt is, mondani sem kell, kifogástalanul bíráskodott. Bár hát ez sem igaz, kifogás ugyanis volt, méghozzá afrikai részről, akik nehezen emésztették meg, hogy az irányító Ayew beszedte második sárgáját, s így nem játszhat a negyeddöntőben. Kassai viszont indoklásában is azt írta, a szándékot büntette, így a FIFA nem törölt.

Törli viszont egyre inkább Kassai riválisait. Rosetti és Larrionda gyakorlatilag kiírta magát a vasárnapi eseményekkel a továbbiakból, Busaccát pedig meglehetősen érthetetlenül éppen ma küldték haza. A svájci sztárbíró eleddig az Uruguay-Dél-Afrika meccset fújta, amelyen befújt egy 11-est és kiállította Khunét, akkor szerintem jogosan. Most mégis úgy döntött a testület, hogy Busacca mehet. Maradt másik igazi esélyesként Howard Webb, akit az angolok bukása is repít. Urs Meier mostmár szakértőként dicséri Kassait, de mivel a magyar még igen fiatal, úgy véli, döntőt még nem kap az idén. Alighanem igaza van, de az is meglepő volna, ha Kassainak nem lenne több feladata Dél-Afrikában.

Ugyanez az Urs Meier vetette fel a most leginkább aktuális videóbíró kérdéssel kapcsolatban, hogy egy kicsit Ho Z írásaira is reagáljak, egyrészt az Európa Ligában használatos öt bírós rendszert, másrészt azt, hogy egy a labdába juttatott chip jelezzen, amennyiben a játékszer áthalad a gólvonalon. Ez valóban technika, de mégis egyértelműbb és gyorsabb mint a videóbíró, vagy mint a jelenlegi megoldás, és elkerülhető vele az egyébként alighanem sérülésveszélyes a kapuba beépített más közeg, így a műanyag, a homok, vagy a fém használata is. Bár igaz, utóbbi ötletek sem olyan rosszak megfelelő alkalmazás esetén, így pl. gumi telepítése, vagy egyszerűen egy ugrálózsiráf szerű építmény kialakítása a gólvonal mögött. Utóbbi persze már tényleg hülyeség.

A legjobb viszont mégis az, hogy a mi Kassainkat ez nem zavarja. Felfogása és teljesítménye messze kiemeli a mezőnyből, s teszi az egyik legjobbá. Már csak az kell, hogy remek formáját hazulra is átmentse.
Minden jót és sok magyar gólt, 

sőt, ezúttal sípszót is,

Ramsey

A nyolcaddöntők első felét követően adjunk teret Ho Z véleményének is, aki a videóbírót kritizálja, úgy, ahogyan anno én is tettem. Íme:

Azt állítja a média világa, hogy június 27.-e történelmi nap a labdarúgás életében. Betelt a pohár látva a Németország-Anglia és Argentína-Mexikó mérkőzést. Kitérek e két mérkőzésre, de előbb elmondom, hogy nagy általánosságban miért nincs szükség a videóbíró nevű technikai lényre.

1. A labdarúgás a világ legnépszerűbb sportága, melynek szabályai a kezdetektől fogva alig változtak. Talán nem véletlenül.
2. Az emberi tényező mindig is hiba forrása. Egy vesztes mérkőzés után önvizsgálatot kell tartani és nem a játékvezetőt ostorozni. Elvégre a bíró nem lőhet gólt.
3. Történelem. Hány és hány rossz ítélet volt, ami trófeák sorsáról döntött, a labda mégis ment tovább. Gondoljunk csak 66-ra vagy Isten kezére.
4. A celebszurkolói réteget nem így kell megnyerni. Nem kell kiszolgálni a divatdrukkerek igényeit.
5. A videóbíró bevezetése egyenes út lenne az észak-amerikai gépesítetten professzionális ligákhoz, ahol a gazdasági mutatók még a sportértéknél is fontosabbak.
6. Logikai szempont. Ez nem jégkorong. Itt nem lehet széttördelni a játékot, mindent visszanézni, átrágni. Nem azért ülök le meccset nézni vagy megyek ki a stadionba, hogy különféle lassításokat nézzek végig.
7. A labdarúgást a megye kettőtől a világbajnokságig ugyanolyan szabályfeltételek mellett kell játszani. Gazdaságilag a világon számos klub megroppanna a videóbíró alkalmazásának technikai kérdéseiben.

1. Az angol védelem kapitálisan rosszul helyezkedett, gyermeteg és amatőr hibákat vétett. Hasonlítsuk csak össze az angol bajnok Chelsea kapitányának, John Terrynek és az immáron Bundesliga II-es Hertha BSC csapatkapitányának Arne Friedrichnek ténykedését! Upsont Klose úgy nyomta el, mint Pistikét az álom egy jól sikerült buli után az iskolai ünnepélyen. Johnson és A. Cole elfelejtette lezárni a széleket.
2. James érzésem szerint (álltam már kapuban) mindenképpen hibázott a harmadik és talán a második gólnál is.
3. Angol válogatott szélsőjáték nélkül utoljára 66-ban ért el valamit.
4. Várom azok jelentkezését, akik emlékeznek Barrytől egy jó és egy építő jellegű megoldásra,
5. Rooney nem hozta magát, de még annyit se, mint a vb-n önmagához képest halovány Ronaldo vagy Messi, hogy Xavi passzolási mutatóiról ne is beszéljek. Nem volt gólerős csatára Angliának.
6. Az angol média a keret 24. tagja.
7. Alázat és akarat nélkül futballozott az utolsó húsz percben a sportág őshazája által delegált válogatott.
8. Don Fabio Capello képtelen volt sikeresen belenyúlni az események menetébe.

1. Alapvető taktikai hibát vétett a szövetségi kapitány, amikor a vb-n még egy percet sem játszó Bautistát jelölte a kezdőbe Barrera vagy Blanco helyett.
2. Mexikó nem merte felvállalni saját játékát, félt ellenfelétől. Játékukból hiányzott a lendület és a kreativitás.
3. Hiszti. Azután reklamáltak Tevez első gólja után, miután valami katasztrofális szervezői hiba révén kivetítőn látták az eseményeket. Az első félidő hátralevő részében duzzogtak, ahelyett, hogy a dac és a bizonyítási vágy vezérelte volna őket.
4. Szegény Osorio elfelejtette a labdakezelés alapjait.
5. Perez kiváló kapus, de nem egy tipikus kapusalkat. Ez visszaütött.

Ho Z

Ha a nyolcaddöntőket vizsgáljuk, megállapítható, hogy az első nap igazából gyorsan el is felejtődött a második fényében. Az Uruguay-Dél-Korea meccs nem hozott igazi meglepetést, az uruk ezúttal Suárez vezérletével jutottak túl soros ellenfelükön, mintegy 40 éves átkot megtörve ezzel. Dél-Korea először jutott túl külhonban a csoportkörön, ami önmagában is szép eredmény, de ez a csapat azért játékerejében sem éri utol a nyolc évvel ezelőttit. Az ág másik találkozóján, az USA-Ghána meccsen Kassai fújt kifogástalanul, még ha Ghána reklamálja is Ayew sárgáját, de hát ez azért igencsak érdekes. Az amerikaiak megint felálltak Donovan góljával, de a hosszabításban végül Asamoah Gyan szerzett gólt, így Afrika bénázása ide vagy oda, de Ghána a legjobb nyolc között van, és Uruguayjal játszhat a négy közé jutásért.
Annál több minden történt a második napon. Egy Anglia-Németország mérkőzés önmagában is sláger, hát ha még tétre is megy. Ezúttal pedig igencsak emlékezetesre sikerült a találkozó, a németek történelmi sikert arattak, de mégsem ez, hanem az angolok megnemadott gólja forog igazán közszájon. Lampard gólja bőven bent volt, és 2-2 után Anglia akár fel is támadhatott volna, így nehéz nem a bíróra, Larriondára fogni a kiesést, legalább részben. A hangsúly pedig az akáron és a részbenen van, hiszen a németek így is úgy is lefocizták az angolokat, akik az egész VB-n nem nyújtottak túl fényes teljesítményt, Capello pedig nem tudott mit kezdenki már velük a végén. A sajtó most szétcincálhatja őket, nem is véletlenül.
A németek ellenfele az Argentína-Mexikó találkozót megnyerő régi rivális gauchok lesznek, akik meg egy egyértelmű lesgóllal törték meg Mexikót. Szegény Rosetti már nem tudott mit tenni, a kivetítőn való érthetetlen ismétlést követően már nem vonhatta vissza a gólt, műhiba gyanús is lett volna, meg a videó alapján úgysem vonhat vissza. Kár érte, utána már simán nyertek az argentínok, megint Messi gól nélkül, viszont egy nagyon becsületesen küzdő, és ezúttal nem rugdoskodó Mexikó ellen.
Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

Megmentette Európa és saját legalább részleges becsületét az Európa-bajnok Spanyolország, azzal, hogy végül Chile legyőzésével csak megnyerte a csoportját. Igaz, ezzel azt érte el, hogy a brazilok helyett Portugáliával találkozik majd. Azért ez sem kevés. Ha sikerül továbbjutni, a döntőig akár nem is lehet megállás. A mutatott játék miatt viszont azért egyáltalán nem biztos az a döntő. A spanyolok játszák a rengeteg passzos pontos játékukat, csak éppen amint láttuk, még akár Svájc is képes volt ezt megviccelni. Del Bosque ragaszkodik Busquets-hez is, aki ugyan nem rossz játékos, de Fabregas talán inkább a csapatba való lenne, még akár az ő posztján is. Ettől még persze ők az egyik esélyesek.
Kevésbé esélyes viszont a remek játékot mutató Chile, akik sajnos a brazilokkal kerültek össze. Persze a portugálok sem lettek volna kedvezőbbek. A halálcsoport így igazából az ágon szereplő másik csoport másodikjának jelent halálos kihívást. A chilei csapatban sem találhatóak igazán Salashoz vagy Zamoranóhoz hasonló klasszisok, de Bielsa remekül összerakta a csapatot. A nyolcaddöntő sem rossz eredmény tőlük, de alighanem az lesz a végállomás. Négy év múlva viszont ismét itt lehetnek, sőt, akár még messzebb is juthatnak.
Svájc viszont hiába rendelkezett egy Ottmar Hitzfelddel, aki, persze idézőjelben, de csak a legjobbat bírta legyőzni a csoportban, Chile ellen valamelyest eltaktikázta magát, Honduras ellen pedig az amúgy is védekező-beálítottságú csapat nem tudott a kellően hatékony gólszerző játékkal kirukkolni. Pedig itt volt még Yakin, Barnetta, Frei, és Derdiyok sem volt rossz. Most ennyi tellett tőlük.
Az egyetlen pont megszerzése nem túl jó, de nem is olyan rossz eredmény Honduras számára, amely meggyőzdésem szerint alacsonyabb játékerőt képviselt, mint amilyet Costa Rica mutatott volna. A selejtezőbeli bravúr elhozta 1982 után az újabb szereplést, de többre azért nem volt jó. Persze mi ennek is rendkívül örülnénk, ahogyan nyilván ők is ezt teszik. Van pár jó játékosuk mint Suazo, vagy Palacios, színesen mint Martinez, de ez csak a kiesésre elég. A többieknek viszont irány a nyolcaddöntő.

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A világbajnokságot megelőzően a szakértők és a divatosak is ezt a kvartettet nevezték ki a halálcsoportnak, de végül egyedül Elefántcsontpart számára jelentett halált, és igazából nem is érdemtelenül. Brazíliától kikaptak, Koreát megverték, de amikor igazán kellett volna, a portugálok ellen nem mutattak igazából semmit. Folytatódott tehát az afrikaiak rossz sorozata, még az sem segített, hogy Drogba törött könyökkel egy igazi hősként harcolt. Az elefántok mehetnek vissza napozni a tengerpartra.
Meglepő módon az egyik legszimpatikusabb válogatottá vált Észak-Korea csapata az első kört kővetően, hogy aztán egy félidő alatt lerombolják, amit a brazilok ellen felépítettek. Portugália kitömte őket, aztán a harmadik meccsre már nem igazán maradt erő a nép fiaiban. A kijutás is bravúr volt már tőlük, így kötél helyett inkább szobornak kéne várnia őket otthon, ami talán így is lesz. Vagy ha disszidálni akarnak, hát megtalálják őket.
Végül simán továbbjutott Portugália csapata, akik szintén nem mutattak sokat az afrikaiak ellen, de Koreát kiütötték, a csoportkör slágermérkőzésének várt testvérháború során pedig sajnos elég volt a sótlan 0-0-ás szalonremi. Cristiano Ronaldo sok más játékoshoz hasonlóan egyelőre nem hozza a várt klasszis teljesítmény, és ha a nyolcaddöntőben fennakadnak a spanyolokon, behúzhatunk majd egy újabb strigulát azon világesemények mellé, amelyek végbementek Ronaldo villogása nélkül. Talán Messiben bízhatunk.
Vagy Kakában, aki ugyan egyelőre nem repíti fenségesen Barzília szekerét, igaz, a szekér száll szépen az égen nélküle is. A Jogát elvileg hanyagoló csapat azért csak rúgott két remek gólt, és a látványt sem hiányolhatjuk Dunga csapatából. Az viszont igaz, hogy célfutballt játszanak. A VB mulatságos pillanatai közé tartozott amikor miután Elano lábát majdnem eltörték, az elefántcsontzene túlharsogta a vuvuzelát, egy nekirohanó majd összeeső játékos miatt mégis Kakát állították ki. Dunga pedig úgy néz ki, nem olyan jó, mint Kisteleki, hiszen Gera pirosát anno eltörölték, Kakának viszont ki kellett hagynia egy meccset. Na, akkor ki a jobb?

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey

A világbajnok Olaszország csoportjából eleinte csak a másik továbbjutó kiléte volt kérdéses, de mint kiderült, a másik kieső kiléte lett az. A négy évvel ezelőtti csapat középpályájáról illetve csatársorából gyakorlatilag csak De Rossi játszott (igaz négy éve ő kevesebbet), Gattuso és Pirlo együtt egy percet sem, Camoranesi is csak elvétve lépett pályára. Iaquinta semmit sem csinált, Gilardino végképp nem, a legjobb csatárnak bizonyuló Quagliarella pedig csak az utolsó fél órában játszott. Hiányzott nagyon Totti, de még Toni is elölről, illetve hát egy négy évvel fiatalabb Del Piero és Inzaghi, vagy egy tizenkét évvel fiatalabb Cannavaro, sőt, még Grosso helyett sem tűnt fel senki. Azt hiszem, ennyi bőven elég magyarázat a kiesésre, a mutatott lélektelen játék (ismét leszámítva az utolsó fél órát) szóba sem került.
A másik kieső végül az az Új-Zéland lett, amelyik képes volt arra a bravúrra, hogy veretlenül essen ki. Pedig pofozógépnek indultak, tavaly a Konföderációs Kupán azok is lettek, de Ricki Herbert idénre remekül összerakta ezt a kis csapatot. Azért a világ élvonalában még mindig nincsenek ott.
Ahogyan Szlovákia sem, de a legjobb 16 közé akkor is ők jutottak be, mint hatodik számú európai csapat. Weiss fiai elszórakozták a győzelmet Új-Zéland ellen, Paraguaytól kikaptak, de a világbajnok legyőzése önmagában elég volt a továbbjutáshoz. A nyolcaddöntőben majd Hollandiával találkoznak, alighanem ott azért véget fog érni az északi tündérmese.
Paraguay viszont egyáltalán nem esélytelen Japán ellen, úgyhogy egy újabb potenciális dél-amerikai negyeddöntőst láthatunk. Egyértelműen azé a konföderáció ez a VB, Paraguay pedig olyan messzire juthat, mint ahova eddig sohasem. Santa Cruz és társai úgy lehetnek hősök, hogy nem ez az elmúlt évtizedek legjobb paraguayi csapata.

Minden jót és sok magyar gólt,

Ramsey